Ünnepnapok Hétköznapok

A hír: a Real Madrid 104-72-re győzött a Vodafone Sportcentrumban az Alba Fehérvár kosárlabdázói ellen.

Az eredmény reális, hiszen a közte 40 sem volt túlzás a labda feldobása előtt. Mert: a spanyoloknál 3 világ- és Európa bajnok (Fernandez, aki Fehérváron nem játszott, Reyes, Llull, 3 amerikai (Rivers, Caroll, Slaughter), két argentin (Nocioni, Campazzo), egy görög Európa bajnok (Bourousis) játszott a litván Maciulis, és a friss szerzemény, a mexikói Ayon mellett.  A fehérváriaknál voltak magyar bajnokok, és kupagyőztesek (Simon, aki nem lépett pályára, Juhos, Supola, Wood), új edző és új légiósok. Az albások az első 20 percben tartották magukat, csak 10 pont volt a különbség, de a folytatásban ritmust váltott a Real, és reális volt, hogy  hamar több,  mint hússzal meglépett. Más sebesség, más tempó, más játék. És mégis: nem lehetünk elégedetlenek a fehérvári játékosokkal, voltak biztató megoldásaik, szép dolgaik. Ahogy mondani szokás: szépen haltak meg, ha már a csúf győzelemre esélytelenek voltak. Na ja, a spanyol kosárlabda bajnoka, az Euroliga ezüstérmese volt az ellenfelük. Mégis helytálltak. Hej, csak a tudat alatt vigyorgó kis ördög ne lett volna! Nevezetesen a gondolat: mi lenne, ha ilyen csapatunk lenne, mint a Real, és minden héten olyan meccseket láthatnánk, mint a madridiak. De aztán gyorsan lecsitult eme huncut gondolat, óhajtó mondat. Mert lássuk be, nem nehéz: az Alba közel sem olyan jó, mint a Real.

De legalább a mienk!

Az utánpótlás sorsát a szívükön viselőknek nem lehet oka  a panaszra, mert rendre komoly beszédek hangzanak el napjainkban az utánpótlás fontosságáról, a fiatalok csapatba történő építésének szükségszerűségéről. Ha már - mint tudjuk - a közelmúltban elkezdődött a jövő. Vagy mégsem? A Fehérvár AV19 jégkorongozói a múlt évben megmutatták, miképp kell gyakorolni a jó példát ebben a témakörben. Akkor még csak óvatosan, csínján nyúltak a fiatalokhoz a felnőtt csapatban, a nemzetközi bajnokságban, az EBEL pontvadászata során. De foglalkoztatták őket! Aztán tessék, bekerültek a rájátszás körébe, ami nagy bravúrnak számított a gazdag „sógorok” amerikaiakkal, svédekkel, finnekkel stb., stb. telerakott csapatai között. Most nyáron 19-re lapot húztak Ocskay Gábor és társai, még több ifjúnak adtak lehetőséget, és higgyék el, jól fognak szerepelni! Labdarúgásban a Puskás Akadémia tört előre az elmúlt időszakban. Kiemelkedően építkeztek mind a külső dolgokat tekintve, mind a  tartalmat ismerve. Ha már akadémia, akkor nyilván az ott nevelkedettek foglalkoztatása a cél, mert az akadémisták - Debrecenben, Agárdon, Szombathelyen, Budapesten, stb. - jelenthetik a magyar futball jövőjét. Puskás Ferenc felcsúti ifjú követői a legutóbbi bajnokságban biztosan maradtak bent az NB I-ben. Most utolsók. A fiatalok? Papíron vannak 20 körüliek, de a csapatban többségében az idősebb, a múlt idejű labdarúgók játszanak, akik tavaly még vitték az ifjakat magukkal előre, most, eddig még nem.

Akkor miért is akadémia a Puskás? És a kérdés nem akadémikus… Még akkor is, ha az Akadémia a maga nagyszerűségével jól működik, a csapat pedig megszerezte az első győzelmét. De az öröm csak jelen idejű!

Véget ért hát a négy esztendőnkénti legnagyobb labdarúgó verseny, a világbajnokság Brazíliában. Ki, ki döntse el, megérte vagy sem egy hónapon keresztül nappal, éjjel a mérkőzések igézetében tölteni a hosszú perceket, órákat? Felemás világbajnokság volt, annyi szent. Több volt a kevésbé nézhető találkozó, mint az élvezetes futball. Tartok tőle, ez a tendencia mindinkább fokozódik majd. Mert: a cél szentesíti az eszközt, a célfutball fontossága háttérbe szorítja a látványos, bravúros megoldásokat. Előbb, utóbb életszerűvé válik Moldova György sok, sok éve írt víziója: mindkét csapat leül a saját gólvonalára, a labda középen, kezdeményezzen a másik. Na, arra várhatnak, 0-0 a vége, az iksz jó mindenkinek... Ne legyen így! Oké jöhet a célfutball, de a cél legyen a több gól szerzése (nem arra az egyetlenre gondoltam...), döntsön a gyorsaság, ha szükséges, legyen óvatosság, ami ne legyen azonos az unalommal. Mert a labdarúgás kedvenc volt, kedvenc most is, maradjon hát az.

Németország az egész vb-t tekintve megérdemelten nyert. Játékuk erőteljes, csapatuk a legegységesebb volt, és végre nem csupán "daráltak", de játszottak is. A finálé másik résztvevője, a szervezett játékot bemutató, a biztonság szentségét szem előtt tartó Argentína is nyerhetett volna, erre megteremtette a lehetőséget, de a lehetőség csupán lehetőség maradt. Hollandia nyugodtan kiteheti az ablakba a bronzérmet, szerettük Costa Rica őszinte, nyílt futballját, színfoltot jelentett Chile, Mexikó, Kolumbia, és még néhány esélytelennek tartott ország futballja. Csalódást okozott Brazília, bár a mostani csapatuk elérte a maximumot a négy közé jutással, Neymarral és nélküle. A spanyolok ideje lejárt, Olaszország kezdheti jószerivel elölről, Anglia nem tudott élni azzal, hogy világsztárok sokasága játssza az angol bajnoki küzdelmeket - szerte a nagyvilágból. Vagy éppen ez a baj Albion fiaival? 

 Hogy milyen volt hát az idei labdarúgó világbajnokság? Felemás. Az biztos, sokáig beszélünk még róla. De csak kisebb részben az emlékezetes meccsek, szép megoldások miatt. De mégis amondó vagyok: lehetőleg ezek maradjanak meg jó emlékezetünkben, s bízzunk benne, 4 év múlva ismét olyan focit látunk amiért szeretjük ezt a sportágat: gyorsat, nagy iramút, erőteljeset, gólokban gazdagot.

Reméljük, az nem érdemli ki az ósdi jelzőt!

A labdarúgás szerelmesei egy hónapon keresztül élhettek együtt a szeretett játékkal, s nézhették a vb valamennyi mérkőzését. Igaz, ami igaz, a szerelemnek is vannak nehéz, kevésbé szép pillanatai, a világbajnokságnak is voltak kevésbé élvezhető csatái, és akadt egy, két nézhetetlen 90 (120) perc. De persze a szerelem attól igazi, hogy megbocsájtjuk, elfelejtjük a nehéz pillanatokat. Na, a világbajnokság esetében van mit elfelejteni… De most itt a vége, mindenki zsebre rakhatja addigi érzelmeit, kit szeretett és kit nem, merthogy a döntőt Németország és Argentína vívja. Kérdés, a végén el kell majd játszani, vagy sem az Evita legnagyobb slágerét, a Don’t cry for me Argentina című dalt? A németek azt gondolják igen,  míg az argentínok víg játékra készülnek. A németek lealázták a hazai labdaművészeket az elődöntőben, Messiék meg a 11-esekkel szenvedték ki a továbbjutást a hollandokkal szemben. Ki lesz frissebb, kinek lesz nagyobb, vagy túl nagy az önbizalma? Tény, a németek egységesebbnek tűnnek, de elképzelhető, az utolsó, a mindent eldöntő összecsapásra, az utolsó 90 percre tarthatatlanná válik Messi, s ha néhányan felzárkóznak még mellé, és kiemelkedőt produkálnak, akkor… Akkor bármi lehet. Persze, ha szerelmünk tárgya, a hőn szeretett labdarúgás vasárnap éjszaka is a csúnyábbik arcát mutatja, azért még nem hidegülünk el tőle. A mosolyszünet is rövidebb lesz, hiszen nemsokára kezdődnek a bajnokságok...

Hú!

Már csak négy csapat maradt állva a labdarúgó világbajnoki sorozatban Brazíliában: két Dél-hogy amerikai, Brazília, Argentína, és két európai, Németország és Hollandia. Közülük bármelyik felérhet a labdarúgó világ tetejére. 

A nyolcaddöntők előtt foglalkoztam utoljára a vb-vel, kíváncsi voltam, milyen különbség lesz látható a legjobb 8, illetve 4 közé kerülését rendezett meccseken? Kijelenthető, hogy szembetűnő. A számok alapján is. Mert: a legjobb 16 csapat meccsein átlagban csatánként 2,25 gólt láthattunk, ugyanez a negyeddöntőkön 1,22 volt. A nyolcaddöntők során láthattunk több jó, pörgős meccset, még azt is kijelenthettük, érdemes volt kivárni az éjszakába nyúló összecsapások végét. Na, nem mindegyikét...A negyeddöntők pedig álmosítók, unalmasak voltak, a csak egy gól és más semmi igazsága érvényesült - a statisztika is ezt üzente. Kemény, durva játék, gyenge játékvezetés, óvatos futball jellemezte e négy fontos meccset. Jellemző: az argentinok úgy vélekedtek, egy fél gól is elég lesz, csak ezzel menjenek tovább, a brazil Scolari mester ama véleményének adott hangot: nem a szép játék, hanem a győzelem a fontos. Lassan megvalósul Moldova György ama humornak szánt írása, amely mára vízióvá lett: a két csapat bevonul a saját 16-osára, leülnek a  gólvonalra, és várják, hogy a másik kezdeményezzen. Na, azt várhatják, letelik a 90 perc, az iksz meg mindenkinek jó. Ez lenne az ezerszer áldott foci vége. Közelítünk már...

Sok a sérülés, a játékvezetők ténykedése okot ad a háborgásra. Neymar sérülése számára a vb végét jelenti, nehéz helyzetben lesznek a házigazdák nélküle. Ugyanis egyetlen művészüket veszítették el, a jól képzett iparosokkal kérdés, mire mennek kedden a németek ellen? Az argentin játékmester, di Maria sem biztos, hogy labdába rúg, ez pedig mind az európaiak esélyét növelheti (hetné). Egyik sérülés sem durva szabálytalanság végén született, de volt olyan durvaság, ami kettős csonttöréssel, és harapás, ami komoly szankciókkal járt. A két távoli ország focija aranybánya, elképzelhető, hogy meg tudják oldani - tudják megoldani! - hiányzó klasszisaik hiányát. Következnek az elődöntők, esti 10 órás kezdéssel, "másnapi" befejezéssel. Túl sok mindent nem várok az izgalmakon kívül. Mert itt a tét már akkora lesz, hogy bénítja a labda, a játék szárnyalását.

Jaj, csak tévednék...!

Befejeződött a labdarúgó világbajnokság első felvonása, a csoportkörök harmadik fordulója után 16 csapat készülhetett a folytatásra, 16 pedig szedhette a cók, mókját, aztán viszontlátásra. Az európai hegemóniának nagy pofont jelenthet, hogy Spanyolország, Portugália, Anglia, Oroszország, Olaszország csapatai kiestek. De van ilyen, frissült a mezőny, a világ labdarúgása a többi között Algériával, Costa Ricával. Tény, mindenki akar, mindenki hajt, mindenki harap. Ami fontos. Kivéve a Suarez féle harapást, igaz, az uruk kiváló csatára már régóta teszi ezt... Most beletört, na nem a foga, hanem a közeljövője. Chiellini bánatosan panaszkodott a bírónál, aki nem reagált erre, a FIFA annál inkább: 9 válogatott meccstől eltiltotta a gólvágót, plusz négy hónapra minden sporttevékenységtől is eltiltotta. Kemény. Legalább annyira, mint az olasz hátvéd húsa lehetett Suarez számára. Közben elkezdődött a második felvonás, a nyolcaddöntő sorozata. Brazília és hívei imádkozhatnak, hogy csapatuk nem esett ki Chile ellen, mert a hosszabbítás vége előtt nem sokkal Pinilla bődületes lövése a felső lécet rezegtette meg. A tizenegyeseket a brazilok rúgták (nem sokkal) jobban, várhatják a Kolumbia elleni negyeddöntőt, akik könnyedén túlléptek a "fogatlan" Uruguay csapatán.. Ki, ki döntse el maga, hogy örül ennek, vagy jobban kedvére való lett volna, ha a lassú brazil szamba helyett Chile táncát látja? Azt mondom, a vb-nek nem volt rossz, hogy azt történt ami, mert kérdés, a brazil embereket mennyire hozta volna izgalomba a játék hazájuk válogatottja nélkül? 

Valami azt súgja, lesznek még meglepetések amíg a küzdelmek eljutnak az elődöntőkig. Nem hiszik? 

Majd meglátják!

Mottó: a hír szent, a vélemény szabad

A hír: Spanyolország, a világbajnoki címvédő a csoportkör második meccse után akár csomagolhatna is, mert kiesett

A fantasztikus spanyol válogatott, amely 6 éven át oktatta a futball tudományára a világot, a brazil vb első két meccsén pontot sem szerzett, és 1-7-es gólkülönbséget produkált. Nagy égés ez! Hat éve az Európa bajnokságon még vígan tiki-takáztak, az elmúlt időszakban nyertek két Eb-t, egy vb-t, most meg szánalmasan poroszkáltak, hagyták ki a biztos helyzeteket. Eljárt az idő fölöttük? Lehet, de nem biztos. Azonban bizonyos, hogy a Barca által korábban megvalósított játék, amelyben az ellenfél legfeljebb csak nyomozhatta a labdát kiismerhetővé, a tili, toli meg unalmassá vált. Mert arra már hiába várt Xavi, Iniesta és a többi játékos, hogy az ellenfél hibázzon. Naná, hogy nem kockáztattak, mert a spanyol - csiki, csuki ide, vagy oda - veszélyes. Így lett passzívvá a játék. Sajnálom Casillast és a többieket, mert szerettem nézni őket, főleg ha nem fagyasztották jégbe a labdát a már említett tiki, takával. Technikailag képzettek, taktikailag érettek a spanyol srácok, de mindez lendület nélkül már mit sem ér. Sokkal szimpatikusabb volt az első fordulóban Costa Rica becsületes focija, a németek dinamizmusa most is lenyűgöző, igaz, már nem csak darálnak, de gyors, gólra törő játékot produkálnak. A megcsodált angol labdarúgó bajnokságból kinőtt angol nemzeti 11 is lebőgött, na ja, az a bajnokság is telis tele van a világból jött jobbnál, jobb labdarúgókkal. Lásd Suarezt, a Liverpool gólkirályát, aki Uruguay tagjaként rúgta ki 2 góljával a szigetországbelieket. Bár még a második csoportkör sem ért véget, rengeteg a nyitott kérdés, de most megkockáztatom: brazil-német döntő várható a végén. Ebbe a kérdésbe persze még belekotyoghatnak az argentinok, az olaszok, a hollandok – és sokan mások. Jó nyár jár ránk na, ki tudja milyen focival a következő hetekben is!

Véget ért a labdarúgó világbajnokság első köre, így már lehet valamilyen véleményt formálni a vb-ről. Meglehet, nem lesz népszerű ama megállapításom: hogy ennél azért sokkal többet vártam(tunk)! Mert: a 16 mérkőzés közül kb. öt volt, amire azt mondom, ez megfelelt a világbajnokság (el)várt szintjének. A többi között volt még néhány közepesnek mondható csata, a többi meg a futottak még kategória. Ugyanis:  több meccsen, köztük a példa kedvéért az Irán-Nigéria összecsapáson mentek a játékosok, nagyjából úgy, mint egy magyar megyei II. osztályú meccsen, értékelni lehetett a lelkesedést, na, de hol volt ez a minőségi futballtól? Sportpolitikai szempontból bizonyára helyes, hogy 32 csapatosra duzzasztották fel a vb mezőnyét, de nem véletlen, hogy az Európa bajnokságok jobb futballt hoznak, mint a világjáték. Mert az öreg kontinensen lényegesen erősebb futballnemzetek képviseltetik magukat, mint a felhigított vb mezőny. Mondja már meg nekem valaki, Irán, vagy Algéria nemzeti együttese mennyire üti meg, mondjuk a vb-re ki nem jutott Ausztria, Wales, Skócia, stb., stb. labdarúgásának a színvonalát. Lehet vitatni, de azt mondom, hogy még a magyar csapat is jobb egyik, másik résztvevőnél... Vagy nem? A csoportmeccsek második fordulója hozhat valamelyes változást, a záró szakasz megint az óvatos foci jegyében zajlik majd, az erősebbek biztosan vigyázzák majd előnyüket a táblázaton, vagy azt az egy szem, esetleg továbbjutást érő góljukat a hosszú percek során. De ne szaladjunk annyira előre.

Persze mondhatja bárki, ha így fanyalgok, ne nézzem a meccseket! Igaz. De az ember remél. Nem egyszer előfordult eddig, és megtörténik a továbbiakban, hogy bizony a második félidőket már az én vigyázó tekintetem nélkül zajlik. Mert labdarúgás ide, vagy világbajnokság oda, a mazochizmusnak sosem voltam a híve...