2013.09.14.
10:43

Írta: Silye Sándor

Csúnya az idő...

Eljött hát a (csúnya)idő. Pedig még nyílnak a völgyben a kerti virágok, még(?) zöldell a nyárfa az ablak előtt, és még szeptember vége sincs. A vénasszonyok is még csak készülnek arra, hogy eljöjjön az (szép) idejük. Ideje lenne... Na, nem a vénasszonyoknak...

Fehérvár látványsportjai azonban éppen most kezdenek virulni. A Sapa Fehérvár AV19 hokisai megnyerték a hagyományos emléktornát, majd az EBEL nyitányon győztek Csehországban, Znojmóban. A kezdet jó, legyen minden jó, mert jó lesz a vége...

A Vidi(.hu) járja a maga útját, a nemzetközi kupa keserűségét feledtük, mert feledtették bajnoki sikereikkel. A pesszimisták, a kétkedők persze mondhatják, lám, lám ennyi a hazai siker értéke, hiszen a kontinens sokadik rangú csapata is kiejtette azt a nagyon drága Vidit. (Most ne feltétlenül az anyagiakra gondoljanak az utolsó két szó olvastán...) Pedig Gomes mester munkája láthatóan nem rossz. Jó, jó, sok a külföldi, kevés a magyar játékos. És mégsem ott, hanem csak itt telik dicsőségre... De az teljesen biztos, a most kétkedők között bőven lesznek olyanok, akik a Vidi majdani bajnoki címe esetén (hol van az a nyár...) megmondják, hogy én megmondtam.

A kézis csajok is győznek itthon, a kosárlabdázók meg készülnek. Csarnok nélkül, otthon nélkül, nagy feladatok előtt állva. Alakul(gat) a csapat, de még nincs készen. De még van idő. Van idő? Tavaly bajnoki címet nyertek. A jó szakmai munkának, és a jó KÖZÖSSÉGNEK köszönhetően. Nem véletlenül emeltem ki a jó közösség szót. Mert ha adott a tehetség, a szorgalom, az elvégzett munka, azzal lehet az élbolyban végezni, aztán vagy sikerül nyerni, vagy nem, sok minden befolyásolja ezt, első helyen említhetjük példának okáért a szerencsét, ami lássuk be, mindenhez szükségeltetik. Ám, ha mindeme paraméterek megvannak, megfelelnek az elvárásoknak, és ehhez jó közösség társul, akkor majdnem teljesen biztos a siker. Mert az kell, mégpedig nagyon, hogy tudjanak meghalni egymásért a pályán az ott dolgukat végzők.

De ahhoz, hogy a mindenséggel mérhessék magukat a csapat tagjai, még ennél is több kell. Ugye emlékeznek Dzsudzsák Balázs szövegére az észtek elleni 5-1-es győzelem után? Azt mondta: magunkért játszottunk. Jó. De kérdés: a románok ellen kiért játszottak? Nem lett volna jobb, ha azt mondja a siker alkalmával, hogy egymásért játszottunk, a becsületért tettük amit kellett. És ha ne adj Isten még azt is hozzáteszi, hogy a magyar labdarúgásért (ne említsük most a haza szót, mert az ebben a környezetben akár túl patetikusan hangozhatna), annak hírének javításáért labdarúgtunk, az szép lett volna.

Na de így...?

Esik az eső, ja de csúnyán esik... 

Szólj hozzá!

Címkék: közösség sport

süti beállítások módosítása