Ünnepnapok Hétköznapok

A labdarúgás szerelmesei egy hónapon keresztül élhettek együtt a szeretett játékkal, s nézhették a vb valamennyi mérkőzését. Igaz, ami igaz, a szerelemnek is vannak nehéz, kevésbé szép pillanatai, a világbajnokságnak is voltak kevésbé élvezhető csatái, és akadt egy, két nézhetetlen 90 (120) perc. De persze a szerelem attól igazi, hogy megbocsájtjuk, elfelejtjük a nehéz pillanatokat. Na, a világbajnokság esetében van mit elfelejteni… De most itt a vége, mindenki zsebre rakhatja addigi érzelmeit, kit szeretett és kit nem, merthogy a döntőt Németország és Argentína vívja. Kérdés, a végén el kell majd játszani, vagy sem az Evita legnagyobb slágerét, a Don’t cry for me Argentina című dalt? A németek azt gondolják igen,  míg az argentínok víg játékra készülnek. A németek lealázták a hazai labdaművészeket az elődöntőben, Messiék meg a 11-esekkel szenvedték ki a továbbjutást a hollandokkal szemben. Ki lesz frissebb, kinek lesz nagyobb, vagy túl nagy az önbizalma? Tény, a németek egységesebbnek tűnnek, de elképzelhető, az utolsó, a mindent eldöntő összecsapásra, az utolsó 90 percre tarthatatlanná válik Messi, s ha néhányan felzárkóznak még mellé, és kiemelkedőt produkálnak, akkor… Akkor bármi lehet. Persze, ha szerelmünk tárgya, a hőn szeretett labdarúgás vasárnap éjszaka is a csúnyábbik arcát mutatja, azért még nem hidegülünk el tőle. A mosolyszünet is rövidebb lesz, hiszen nemsokára kezdődnek a bajnokságok...

Hú!

Befejeződött a labdarúgó világbajnokság első felvonása, a csoportkörök harmadik fordulója után 16 csapat készülhetett a folytatásra, 16 pedig szedhette a cók, mókját, aztán viszontlátásra. Az európai hegemóniának nagy pofont jelenthet, hogy Spanyolország, Portugália, Anglia, Oroszország, Olaszország csapatai kiestek. De van ilyen, frissült a mezőny, a világ labdarúgása a többi között Algériával, Costa Ricával. Tény, mindenki akar, mindenki hajt, mindenki harap. Ami fontos. Kivéve a Suarez féle harapást, igaz, az uruk kiváló csatára már régóta teszi ezt... Most beletört, na nem a foga, hanem a közeljövője. Chiellini bánatosan panaszkodott a bírónál, aki nem reagált erre, a FIFA annál inkább: 9 válogatott meccstől eltiltotta a gólvágót, plusz négy hónapra minden sporttevékenységtől is eltiltotta. Kemény. Legalább annyira, mint az olasz hátvéd húsa lehetett Suarez számára. Közben elkezdődött a második felvonás, a nyolcaddöntő sorozata. Brazília és hívei imádkozhatnak, hogy csapatuk nem esett ki Chile ellen, mert a hosszabbítás vége előtt nem sokkal Pinilla bődületes lövése a felső lécet rezegtette meg. A tizenegyeseket a brazilok rúgták (nem sokkal) jobban, várhatják a Kolumbia elleni negyeddöntőt, akik könnyedén túlléptek a "fogatlan" Uruguay csapatán.. Ki, ki döntse el maga, hogy örül ennek, vagy jobban kedvére való lett volna, ha a lassú brazil szamba helyett Chile táncát látja? Azt mondom, a vb-nek nem volt rossz, hogy azt történt ami, mert kérdés, a brazil embereket mennyire hozta volna izgalomba a játék hazájuk válogatottja nélkül? 

Valami azt súgja, lesznek még meglepetések amíg a küzdelmek eljutnak az elődöntőkig. Nem hiszik? 

Majd meglátják!

Mottó: a hír szent, a vélemény szabad

A hír: Spanyolország, a világbajnoki címvédő a csoportkör második meccse után akár csomagolhatna is, mert kiesett

A fantasztikus spanyol válogatott, amely 6 éven át oktatta a futball tudományára a világot, a brazil vb első két meccsén pontot sem szerzett, és 1-7-es gólkülönbséget produkált. Nagy égés ez! Hat éve az Európa bajnokságon még vígan tiki-takáztak, az elmúlt időszakban nyertek két Eb-t, egy vb-t, most meg szánalmasan poroszkáltak, hagyták ki a biztos helyzeteket. Eljárt az idő fölöttük? Lehet, de nem biztos. Azonban bizonyos, hogy a Barca által korábban megvalósított játék, amelyben az ellenfél legfeljebb csak nyomozhatta a labdát kiismerhetővé, a tili, toli meg unalmassá vált. Mert arra már hiába várt Xavi, Iniesta és a többi játékos, hogy az ellenfél hibázzon. Naná, hogy nem kockáztattak, mert a spanyol - csiki, csuki ide, vagy oda - veszélyes. Így lett passzívvá a játék. Sajnálom Casillast és a többieket, mert szerettem nézni őket, főleg ha nem fagyasztották jégbe a labdát a már említett tiki, takával. Technikailag képzettek, taktikailag érettek a spanyol srácok, de mindez lendület nélkül már mit sem ér. Sokkal szimpatikusabb volt az első fordulóban Costa Rica becsületes focija, a németek dinamizmusa most is lenyűgöző, igaz, már nem csak darálnak, de gyors, gólra törő játékot produkálnak. A megcsodált angol labdarúgó bajnokságból kinőtt angol nemzeti 11 is lebőgött, na ja, az a bajnokság is telis tele van a világból jött jobbnál, jobb labdarúgókkal. Lásd Suarezt, a Liverpool gólkirályát, aki Uruguay tagjaként rúgta ki 2 góljával a szigetországbelieket. Bár még a második csoportkör sem ért véget, rengeteg a nyitott kérdés, de most megkockáztatom: brazil-német döntő várható a végén. Ebbe a kérdésbe persze még belekotyoghatnak az argentinok, az olaszok, a hollandok – és sokan mások. Jó nyár jár ránk na, ki tudja milyen focival a következő hetekben is!