Mottó: a hír szent, a vélemény szabad.
A hír: az Alba Fehérvár kosárlabdázói Veszprémben, „hazai” pályán 84-78-ra kikaptak az orosz Nyizsnij Novgorod csapatától.
Vereség és vereség között jelentős különbség van! Ki lehet kapni csúnyán, és alul lehet maradni úgy, hogy emelt fővel jön le a vesztes a végén a pályáról. Ez utóbbit példázza a fehérváriak szerdai mérkőzése. Bár egy vereség sem sorolható a szép kategóriába, de ismerve az orosz és a magyar kosárlabda közötti különbséget, látva a Nyizsnij játékosállományát, kijelenthetjük: bármennyire is fájdalmas a vereség, a csapatnak akkor sincs oka a szégyenkezére. Tény: megnyertek két negyedet, az egyik döntetlen volt, az egyetlen sikeres 10 perc elegendő volt a vendégeknek az örömre. Na ja, azt nagyon megnyerték…
De nem is ezzel akartam foglalkozni. Németh István, a korábbi kitűnő körmendi irányító volt a Sport tv szakkommentátora. A végén kijelentette, hogy Hobbs, a fehérváriak irányítója ezen a meccsen – mint több más csatában – többször is rossz döntést hozott. Isti ezt méltán mondhatja, hiszen irányítóként szakszemmel nézi a „kolléga” ténykedését. És azt is vegyük hozzá, hogy vasi szemmel könnyebb szájjal kritizált. Ez igaz.
De mi van, ha igaza van…?
Hobbs védelmében sietve leírom: hihetetlen finom kezű játékosról van szó, aki szemet gyönyörködtető stílusban hajigálja a triplákat. Rossz döntések? Meglehet, hoz(ott) ilyet, de ez a játék hevében előfordul. Ha azt mondja István, hogy lassú, nem is vitatkozok vele. (Így sem.) Tény: irányítóposzton három játékost foglalkoztat az Alba, mindegyiknek van valamilyen erénye. Csakhogy: az lenne jó, ha mindegyikük pozitívuma egy játékosban egyesülne. De ne legyünk telhetetlenek. Bár… És még azt is elmondhatta volna Németh István, hogy jó lenne Somogyi mellé még egy center. Mert Tóth Norbi jó, de ő erőcsatár és nem center. Carlos Frade a meccs végén kijelentette, jó úton haladnak, hiszen még csak november van.
Igaz. Februárig még lehet igazolni…