Mottó: a hír szent, a vélemény szabad.
A hír: a Sapa Fehérvár AV19 jégkorongcsapata történelmet írt, és először győzött a Klagenfurt otthonában.
A türelem szép emberi erény. Türelmesnek nem könnyű lenni. Napjainkban különösen nem. Rohan köröttünk a világ, mi meg csak állunk, és bámulunk, szinte beleszédülünk. Az életnek megannyi nehéz pillanata van, így az apró örömök is naggyá nőnek. Öröm lehet a szurkoló számára a sport, a kedvencek sikere. Persze a siker relatív. Példánk a jégkorong lesz, hozzunk hasonlatot e területről. A Chicago Blackhawks csapata, az NHL csúcsgárdája számára nem nagy dolog lenne a Sapa Fehérvár AV19 legyőzése, de a Sapának igenis az volt, hogy nyerni tudott Klagenfurtban, az EBEL csúcsbajnok otthonában. Na jó, kérdezhetik, de hogy jön ide a türelem, amikor e siker hallatán akár eufóriáról is beszélhetnénk? Úgy, hogy előtte három meccsből csak egy pontot szereztek a fehérváriak, és ez után, ha nem is döngve, de halkan, szinte cincogva suttogni kezdtek a vészharangok: jaj mi lesz ebből, sikertelen lesz a csapatunk? Pedig jó előre megmondták: három éves építkezés kezdődött, az első évben ne várjunk csodát. Pedig a csapat tett csodát. Emlékezzenek csak: az Ifj. Ocskay Gábor Emléktorna döntőjében svájci csapatot fektettek két vállra, az EBEL-ben meg simán verték a Vienna Capitalst. Ezek csodák. Csoda, ha türelmetlen a szurkoló? Ne legyen! Tény, a Mini Mondus városában, a világ mindenségével mérték magukat Bálizsék, de ez csak egy csoda volt. Reméljük nem három napig, hanem tovább tart majd. A hétvégén jön a Linz és a Villach. Lehet ez is, lehet az is. A sport ilyen, kiszámíthatatlan, ettől is szép. Bízzanak a csapatban, de legyenek türelmesek. Mert türelem rózsát terem. És ne feledjék: nincsen rózsa tövis nélkül…