Ünnepnapok Hétköznapok

Mottó: a hír szent, a vélemény szabad

A hír: Dévényi Tibor emléktornát rendeznek vasárnap.

Dévényi Tibor Székesfehérvár sportjának halhatatlan legendája. Tibor sportvezetőként, a „kis vidéki vasutas sportegyesület”, a MÁV Előre SC elnökeként tette naggyá a kis vasutasait. Labdarúgói eljutottak az NB I-be, három évig menetrend szerint közlekedtek ott, aztán kisiklott a szerelvényük. Jó hírük volt a kézilabdázóknak, majd nem is oly régen a Fésűs Irén vezette röplabdázók 14 éves gyerekekkel jutottak a női Extra Liga felsőházába, azaz a legjobb 4 közé. Tibor mindig a teljességre törekedett. Halála után a vezető nélküli szerelvény vakvágányra futott. Most híreink szerint újra építik a jövő (vas)útját az önkormányzat segítségével. Sajnos ma már nincsenek olyan minden áldozatra kész sportvezetők, mint voltak hajdan, köztük Tibi. Ma jó pénzügyi vezetők, menedzserek vannak, akik ha jól sáfárkodnak a rájuk bízott vagyonnal sikeresek lesznek az egyesülettel együtt, ha nem jöhet a felejtés. Néhány lelkes szervezőnek köszönhetően vasárnap reggel 8-tól 15 óráig Dévényi Tiborra emlékezhetünk a Főnix csarnokban. Gyerekek futballjával, no és itt lesznek a régi játszótársak is. Lechner Csóka, Úr Tibi, a Disztl testvérek, Urbán Flóri, Mészöly Géza és sokan mások.

Őrizzük hát vasárnap és örökké együtt Dévényi Tibor emlékét!

Alapvetés: a hír szent, a vélemény szabad.

A hír: a Videoton FC szurkolói „elbúcsúztatták” José Gomes vezetőedzőt.

Nem ment, nagyon nem ment a Vidinek a Győr ellen. Az első 45 amúgy meglepően jó futballt hozott, a fehérváriaknak volt lehetősége, de az a lehetőség ér valamit, amit értékesítenek. Márpedig ez a játékrész 0-0-ra végződött. Ennek a végén a játékvezető véleményesnek mondható 11-est ítélt a Videoton ellen, és ha már így tett, kiállította a hazaiak vétkes (?) védőjét. A büntetőt Rudolf kihagyta, utána a Győr óvatos volt, várt az egyetlen lehetőségre, amely realizálódott is - egyszer csak. Ezt követően unalmas percek következtek, a nézők meg lázadoztak, jó utat kívántak José Gomesnak a „Gomes go home!” kórussal. A meccs végén pedig a székház előtt közölték mindenkivel: „Mi vagyunk a Videoton, hej, hej!” Szimpatikus társulat az ultráké, eddig mindig a csapat mellé álltak. Most elkeseredtek. Érthető. Adott a csapatuk, ahol minden feltétel megvan a minőségi labdarúgáshoz, csak annak nem nagyon látni a nyomait. Tény: ettől több, sokkal több kellene a csapattól, többet érdemelnek befektetők, szurkolók, szimpatizánsok! Bár halkan jegyzem meg, nem biztos, hogy Jose Gomest kell kikiáltani bűnbaknak. Persze, ő is benne van a sikerek elmaradásában, de higgyék el: biztos jót, a legjobbat akarja. De valami nem stimmel, hiszen a játékosok zöme jó, a produktum mégis a halványnál is fehérebb árnyalatot mutatja. Jó lenne tudni, mi a hiba oka? Nem csupán a Vidinél, de az egész magyar labdarúgásban. Magyarázat, beszéd, reménykedés mindig van. De pokolba már a szép szavakkal, dolgozni és teljesíteni kéne már. Mert ideje lenne már annak…!