Ünnepnapok Hétköznapok

Véget ért hát a négy esztendőnkénti legnagyobb labdarúgó verseny, a világbajnokság Brazíliában. Ki, ki döntse el, megérte vagy sem egy hónapon keresztül nappal, éjjel a mérkőzések igézetében tölteni a hosszú perceket, órákat? Felemás világbajnokság volt, annyi szent. Több volt a kevésbé nézhető találkozó, mint az élvezetes futball. Tartok tőle, ez a tendencia mindinkább fokozódik majd. Mert: a cél szentesíti az eszközt, a célfutball fontossága háttérbe szorítja a látványos, bravúros megoldásokat. Előbb, utóbb életszerűvé válik Moldova György sok, sok éve írt víziója: mindkét csapat leül a saját gólvonalára, a labda középen, kezdeményezzen a másik. Na, arra várhatnak, 0-0 a vége, az iksz jó mindenkinek... Ne legyen így! Oké jöhet a célfutball, de a cél legyen a több gól szerzése (nem arra az egyetlenre gondoltam...), döntsön a gyorsaság, ha szükséges, legyen óvatosság, ami ne legyen azonos az unalommal. Mert a labdarúgás kedvenc volt, kedvenc most is, maradjon hát az.

Németország az egész vb-t tekintve megérdemelten nyert. Játékuk erőteljes, csapatuk a legegységesebb volt, és végre nem csupán "daráltak", de játszottak is. A finálé másik résztvevője, a szervezett játékot bemutató, a biztonság szentségét szem előtt tartó Argentína is nyerhetett volna, erre megteremtette a lehetőséget, de a lehetőség csupán lehetőség maradt. Hollandia nyugodtan kiteheti az ablakba a bronzérmet, szerettük Costa Rica őszinte, nyílt futballját, színfoltot jelentett Chile, Mexikó, Kolumbia, és még néhány esélytelennek tartott ország futballja. Csalódást okozott Brazília, bár a mostani csapatuk elérte a maximumot a négy közé jutással, Neymarral és nélküle. A spanyolok ideje lejárt, Olaszország kezdheti jószerivel elölről, Anglia nem tudott élni azzal, hogy világsztárok sokasága játssza az angol bajnoki küzdelmeket - szerte a nagyvilágból. Vagy éppen ez a baj Albion fiaival? 

 Hogy milyen volt hát az idei labdarúgó világbajnokság? Felemás. Az biztos, sokáig beszélünk még róla. De csak kisebb részben az emlékezetes meccsek, szép megoldások miatt. De mégis amondó vagyok: lehetőleg ezek maradjanak meg jó emlékezetünkben, s bízzunk benne, 4 év múlva ismét olyan focit látunk amiért szeretjük ezt a sportágat: gyorsat, nagy iramút, erőteljeset, gólokban gazdagot.

Reméljük, az nem érdemli ki az ósdi jelzőt!

A labdarúgás szerelmesei egy hónapon keresztül élhettek együtt a szeretett játékkal, s nézhették a vb valamennyi mérkőzését. Igaz, ami igaz, a szerelemnek is vannak nehéz, kevésbé szép pillanatai, a világbajnokságnak is voltak kevésbé élvezhető csatái, és akadt egy, két nézhetetlen 90 (120) perc. De persze a szerelem attól igazi, hogy megbocsájtjuk, elfelejtjük a nehéz pillanatokat. Na, a világbajnokság esetében van mit elfelejteni… De most itt a vége, mindenki zsebre rakhatja addigi érzelmeit, kit szeretett és kit nem, merthogy a döntőt Németország és Argentína vívja. Kérdés, a végén el kell majd játszani, vagy sem az Evita legnagyobb slágerét, a Don’t cry for me Argentina című dalt? A németek azt gondolják igen,  míg az argentínok víg játékra készülnek. A németek lealázták a hazai labdaművészeket az elődöntőben, Messiék meg a 11-esekkel szenvedték ki a továbbjutást a hollandokkal szemben. Ki lesz frissebb, kinek lesz nagyobb, vagy túl nagy az önbizalma? Tény, a németek egységesebbnek tűnnek, de elképzelhető, az utolsó, a mindent eldöntő összecsapásra, az utolsó 90 percre tarthatatlanná válik Messi, s ha néhányan felzárkóznak még mellé, és kiemelkedőt produkálnak, akkor… Akkor bármi lehet. Persze, ha szerelmünk tárgya, a hőn szeretett labdarúgás vasárnap éjszaka is a csúnyábbik arcát mutatja, azért még nem hidegülünk el tőle. A mosolyszünet is rövidebb lesz, hiszen nemsokára kezdődnek a bajnokságok...

Hú!

Már csak négy csapat maradt állva a labdarúgó világbajnoki sorozatban Brazíliában: két Dél-hogy amerikai, Brazília, Argentína, és két európai, Németország és Hollandia. Közülük bármelyik felérhet a labdarúgó világ tetejére. 

A nyolcaddöntők előtt foglalkoztam utoljára a vb-vel, kíváncsi voltam, milyen különbség lesz látható a legjobb 8, illetve 4 közé kerülését rendezett meccseken? Kijelenthető, hogy szembetűnő. A számok alapján is. Mert: a legjobb 16 csapat meccsein átlagban csatánként 2,25 gólt láthattunk, ugyanez a negyeddöntőkön 1,22 volt. A nyolcaddöntők során láthattunk több jó, pörgős meccset, még azt is kijelenthettük, érdemes volt kivárni az éjszakába nyúló összecsapások végét. Na, nem mindegyikét...A negyeddöntők pedig álmosítók, unalmasak voltak, a csak egy gól és más semmi igazsága érvényesült - a statisztika is ezt üzente. Kemény, durva játék, gyenge játékvezetés, óvatos futball jellemezte e négy fontos meccset. Jellemző: az argentinok úgy vélekedtek, egy fél gól is elég lesz, csak ezzel menjenek tovább, a brazil Scolari mester ama véleményének adott hangot: nem a szép játék, hanem a győzelem a fontos. Lassan megvalósul Moldova György ama humornak szánt írása, amely mára vízióvá lett: a két csapat bevonul a saját 16-osára, leülnek a  gólvonalra, és várják, hogy a másik kezdeményezzen. Na, azt várhatják, letelik a 90 perc, az iksz meg mindenkinek jó. Ez lenne az ezerszer áldott foci vége. Közelítünk már...

Sok a sérülés, a játékvezetők ténykedése okot ad a háborgásra. Neymar sérülése számára a vb végét jelenti, nehéz helyzetben lesznek a házigazdák nélküle. Ugyanis egyetlen művészüket veszítették el, a jól képzett iparosokkal kérdés, mire mennek kedden a németek ellen? Az argentin játékmester, di Maria sem biztos, hogy labdába rúg, ez pedig mind az európaiak esélyét növelheti (hetné). Egyik sérülés sem durva szabálytalanság végén született, de volt olyan durvaság, ami kettős csonttöréssel, és harapás, ami komoly szankciókkal járt. A két távoli ország focija aranybánya, elképzelhető, hogy meg tudják oldani - tudják megoldani! - hiányzó klasszisaik hiányát. Következnek az elődöntők, esti 10 órás kezdéssel, "másnapi" befejezéssel. Túl sok mindent nem várok az izgalmakon kívül. Mert itt a tét már akkora lesz, hogy bénítja a labda, a játék szárnyalását.

Jaj, csak tévednék...!