Az utánpótlás sorsát a szívükön viselőknek nem lehet oka a panaszra, mert rendre komoly beszédek hangzanak el napjainkban az utánpótlás fontosságáról, a fiatalok csapatba történő építésének szükségszerűségéről. Ha már - mint tudjuk - a közelmúltban elkezdődött a jövő. Vagy mégsem? A Fehérvár AV19 jégkorongozói a múlt évben megmutatták, miképp kell gyakorolni a jó példát ebben a témakörben. Akkor még csak óvatosan, csínján nyúltak a fiatalokhoz a felnőtt csapatban, a nemzetközi bajnokságban, az EBEL pontvadászata során. De foglalkoztatták őket! Aztán tessék, bekerültek a rájátszás körébe, ami nagy bravúrnak számított a gazdag „sógorok” amerikaiakkal, svédekkel, finnekkel stb., stb. telerakott csapatai között. Most nyáron 19-re lapot húztak Ocskay Gábor és társai, még több ifjúnak adtak lehetőséget, és higgyék el, jól fognak szerepelni! Labdarúgásban a Puskás Akadémia tört előre az elmúlt időszakban. Kiemelkedően építkeztek mind a külső dolgokat tekintve, mind a tartalmat ismerve. Ha már akadémia, akkor nyilván az ott nevelkedettek foglalkoztatása a cél, mert az akadémisták - Debrecenben, Agárdon, Szombathelyen, Budapesten, stb. - jelenthetik a magyar futball jövőjét. Puskás Ferenc felcsúti ifjú követői a legutóbbi bajnokságban biztosan maradtak bent az NB I-ben. Most utolsók. A fiatalok? Papíron vannak 20 körüliek, de a csapatban többségében az idősebb, a múlt idejű labdarúgók játszanak, akik tavaly még vitték az ifjakat magukkal előre, most, eddig még nem.
Akkor miért is akadémia a Puskás? És a kérdés nem akadémikus… Még akkor is, ha az Akadémia a maga nagyszerűségével jól működik, a csapat pedig megszerezte az első győzelmét. De az öröm csak jelen idejű!
