Ünnepnapok Hétköznapok

Mottó: a hír szent, a vélemény szabad

A hír: Dévényi Tibor emléktornát rendeznek vasárnap.

Dévényi Tibor Székesfehérvár sportjának halhatatlan legendája. Tibor sportvezetőként, a „kis vidéki vasutas sportegyesület”, a MÁV Előre SC elnökeként tette naggyá a kis vasutasait. Labdarúgói eljutottak az NB I-be, három évig menetrend szerint közlekedtek ott, aztán kisiklott a szerelvényük. Jó hírük volt a kézilabdázóknak, majd nem is oly régen a Fésűs Irén vezette röplabdázók 14 éves gyerekekkel jutottak a női Extra Liga felsőházába, azaz a legjobb 4 közé. Tibor mindig a teljességre törekedett. Halála után a vezető nélküli szerelvény vakvágányra futott. Most híreink szerint újra építik a jövő (vas)útját az önkormányzat segítségével. Sajnos ma már nincsenek olyan minden áldozatra kész sportvezetők, mint voltak hajdan, köztük Tibi. Ma jó pénzügyi vezetők, menedzserek vannak, akik ha jól sáfárkodnak a rájuk bízott vagyonnal sikeresek lesznek az egyesülettel együtt, ha nem jöhet a felejtés. Néhány lelkes szervezőnek köszönhetően vasárnap reggel 8-tól 15 óráig Dévényi Tiborra emlékezhetünk a Főnix csarnokban. Gyerekek futballjával, no és itt lesznek a régi játszótársak is. Lechner Csóka, Úr Tibi, a Disztl testvérek, Urbán Flóri, Mészöly Géza és sokan mások.

Őrizzük hát vasárnap és örökké együtt Dévényi Tibor emlékét!

Alapvetés: a hír szent, a vélemény szabad.

A hír: a Videoton FC szurkolói „elbúcsúztatták” José Gomes vezetőedzőt.

Nem ment, nagyon nem ment a Vidinek a Győr ellen. Az első 45 amúgy meglepően jó futballt hozott, a fehérváriaknak volt lehetősége, de az a lehetőség ér valamit, amit értékesítenek. Márpedig ez a játékrész 0-0-ra végződött. Ennek a végén a játékvezető véleményesnek mondható 11-est ítélt a Videoton ellen, és ha már így tett, kiállította a hazaiak vétkes (?) védőjét. A büntetőt Rudolf kihagyta, utána a Győr óvatos volt, várt az egyetlen lehetőségre, amely realizálódott is - egyszer csak. Ezt követően unalmas percek következtek, a nézők meg lázadoztak, jó utat kívántak José Gomesnak a „Gomes go home!” kórussal. A meccs végén pedig a székház előtt közölték mindenkivel: „Mi vagyunk a Videoton, hej, hej!” Szimpatikus társulat az ultráké, eddig mindig a csapat mellé álltak. Most elkeseredtek. Érthető. Adott a csapatuk, ahol minden feltétel megvan a minőségi labdarúgáshoz, csak annak nem nagyon látni a nyomait. Tény: ettől több, sokkal több kellene a csapattól, többet érdemelnek befektetők, szurkolók, szimpatizánsok! Bár halkan jegyzem meg, nem biztos, hogy Jose Gomest kell kikiáltani bűnbaknak. Persze, ő is benne van a sikerek elmaradásában, de higgyék el: biztos jót, a legjobbat akarja. De valami nem stimmel, hiszen a játékosok zöme jó, a produktum mégis a halványnál is fehérebb árnyalatot mutatja. Jó lenne tudni, mi a hiba oka? Nem csupán a Vidinél, de az egész magyar labdarúgásban. Magyarázat, beszéd, reménykedés mindig van. De pokolba már a szép szavakkal, dolgozni és teljesíteni kéne már. Mert ideje lenne már annak…!

Nyugi ..., nemcsak sport van a világon.A jövőben hódolunk a kulináris élvezeteknek, időnként megosztom a világgal a saját receptjeimet, illetve érdekességeket az étel és az ital világából. Itt van mindjárt sokak kedvence, a sör. Azt mondja egymásnak két ember az uszoda öltözőjében, hogy vettem át piros sört, a másik meg visszakérdezett, hogy ugye jó volt. Én meg csak lestem, mintha piros hó esett volna mellettem, megfestve vele a padot. Hittem is nem is, de inkább nem hittem mint hittem. Aztán felvilágosított Pető Tomi barátom, hogy az ő boltjában kaphatok ilyet, ha nem hiszem. A másik meg elmondta ez a sör palóc sör, Vidróczki a neve.  Betyárvilág ez, ahol ilyen sört isznak... Ja, ha már a kulináris élvezetekről van szó, az italhoz mindjárt ajánlok ételt is. Mit is? Naná, hogy a Vidróczki betyárpecsenyét. Névben már illenek egymáshoz.

Tehát: serpenyőben szalonnát pirítunk, hozzáadjuk a csíkokra vágott sertésszüzet és a csirkemellet, majd megpirítjuk. Zöldhagymát, paprikát, paradicsomot, szeletelt füstölt kolbászt teszünk bele. Csípős paprikával, sóval, borssal, majorannával, fokhagymával ízesítjük. Pirított burgonyát készítünk és összekeverjük a raguval és forrón, tüzesen tálaljuk.

Nem rossz. Tuti, hogy jólesik hozzá majd a piros sör... 

Egyétek és vegyétek!

Mottó: A hír szent, a vélemény szabad

Silye Sándor jegyzete

A hír: a Sapa Fehérvár AV19 jégkorongcsapata az EBEL alapszakaszát a 10. helyen fejezte be.

Az, hogy egy eredményt jónak, vagy nem annyira jónak értékelnek, az nézőpont kérdése. De az már egészen más dolog, hogy ez a bizonyos nézőpont mennyire felel meg a valóságnak, és mennyire képviseli sokak véleményét? A megyeszékhely sportélete kiváló, országosan (és nemzetközileg is) elismerésre méltó. Ezek alapján a 10. hely méltó vagy sem a város sportjához, ez már egy másik kérdés! De! Az elmúlt napokban sok helyen hallottam , hogy mi lehet a jégkorongozókkal, hogy csak a 10. helyen végeztek. Mindig türelmesen elmondtam, hogy ez a csapat jó produkciót nyújtott, és nem érheti szemrehányás a munkájukat. Mert: a tavalyi 25 fős keretből csak 8 játékos maradt, jöttek újak, rutinos légiósok, és egészen fiatal magyarok (köztük 17 évesek!), de a szakvezetők is nyáron érkeztek. Három éves építkezésbe kezdett a társaság, amelynek a végén cél a rájátszásba kerülés. Ehhez képest nem sokon múlott, hogy már az első évben,  a rájátszás előtt  teljesítsék ezt a célt! Nem sikerült, de láthattuk, a fiatalok tehetségesek, nagy dolgokra lehetnek hivatottak. Azt mondja az egyik jeles kollégánk az Alba-Szeged kosárlabda mérkőzésen, hogy vasárnap szintre egyszerre lesz az Alba Fehérvár-Falco kosárlabda mérkőzése és akkor játszik a 10. helyezett hokisok csatája is. És nem is érti, miért kell játszania ennek a futottak még csapatnak, szavaiból egyértelművé vált, nem tartja sokra a Sapa teljesítményét. Megnyugtattam: mondandója ellenére többen lesznek ott, mint itt. Mert a szurkolók megtapsolják őket amikor veszítenek, hiszen a hokisok nem ismernek elveszett korongot, hajtanak, küzdenek szívvel, lélekkel, és sokszor még jól is játszanak. Ennek köszönhetően tudtak a 44 meccsből 18-at megnyerni, míg másik öt alkalommal pontot szereztek. Igaz, az Alba Fehérvár is folyamatosan csillogtatja küzdeni tudását, néha az ő játékuk is kápráztat. Na ja, Fehérvár a sport városa. A hokisok elkezdték a rájátszást, adott a remény a 8 közé kerülésre. Miként a kosarasok előtt is ott a lehetőség.

Tudják mit: ennél rosszabb sose legyen! 

Mottó: a hír szent, a vélemény szabad.

A hír: a Sapa Fehérvár AV19 jégkorongozói győzelemmel zárták az óévet, vereséggel nyitották az újat.

Azt gondolom, és mondtam a Himnusz után az újesztendő nyitányán szeretteimnek, barátaimnak: ne legyen rosszabb évünk a boldog újban, mint volt a mögöttünk hagyott olyanban, amilyenben. Hm. Higgyétek el ez már jókívánságnak számít! Az élet valamennyi területén legyen hát így, és persze a sportban is. Aztán tessék, jött a hír: a jégkorongozók boldogan zárták 2013-at, de vereséggel nyitottak 2014-ben.

Régi legenda, őseink (szülők, nagyszülők) szerint vigyázni kell az új év nyitányán mit teszünk, mert úgy leszünk, élünk majd 365 napon keresztül, ahogy kezdtünk az elején. Legyen hát tele autónk tankja, együnk lencsét, ne legyen kiadásunk, szeressük kedvesünket, stb., stb. Bár nem sikerült a sportgyőzelem január elsején, de mégis biztos, hogy a Sapa (sok) meccset nyer még idén, temérdek örömünk lesz a játékában. A babonáról, a régi idők szokásairól ennyit.

A megye csapatsportjai közül az Alba Fehérvár kosárlabdázói lettek bajnokok tavaly, és bár voltak kupasikerek, jó eredmények, ezüst, bronzérmek, de „csak” a kosarasok nyertek csapat aranyat. Remekeltek egyéniben az öttusázók, a kajak-kenusok, az atléták, és a többiek, tehát nem volt rossz 2013. Így aztán 2014-ben se adjuk alább! Még adottak a remények, nyitottak a lehetőségek a csapatbajnokságokban, de az egyéni viadalokra is várni kell még egy ideig.

A sport feltételeit, lehetőségeit, az eredményeit tekintve sikerekben gazdag boldog új évet kívánunk! De rosszabbat 2013-nál semmiképp…

Mottó: a hír szent, a vélemény szabad.

A hír: az Alba Fehérvár kosárlabdázói alaposan megizzasztották a görög élcsapatot, a PAOK legénységét annak otthonában.

Jó, jó, de mégis a görögök örülhettek, és végül is nekik tökmindegy volt, hogy néggyel (68-64 lett a végeredmény), vagy hússzal győznek. Csakhogy… Nyílván boldogabb lett volna a görög nézőszámhoz mérten maroknyi szurkoló (ezren sem voltak a csarnokban), ha csapatuk közönséget szórakoztató játékkal magabiztosan nyer. Ez nem jött össze nekik, de vér, veríték, könny annál inkább volt. A fehérváriak tényleg helytálltak. Lássuk be: a PAOK költségvetése a sokszorosa az övékének, a görög kosárlabda fényévnyire van a magyar előtt, de ennek ellenére majdnem két alkalommal is igen boldogok voltak a PAOK játékosai a minimális sikerük végett (Veszprémben csak egy pont volt a javukra). Biztató, hogy helytálltak Tóth Norbiék. Ahogy Bobory Balázs kollégám írta az FMH csütörtöki számában, az Alba szimpatikus vesztes volt. Ez jó, ez pozitív.

De talán jobban örülnénk, ha a srácok unszimpatikus győztesek lennének…

Mottó: a hír szent, a vélemény szabad.

A hír: az Alba Fehérvár kosárlabdázói Veszprémben, „hazai” pályán 84-78-ra kikaptak az orosz Nyizsnij Novgorod csapatától.

Vereség és vereség között jelentős különbség van! Ki lehet kapni csúnyán, és alul lehet maradni úgy, hogy emelt fővel jön le a vesztes a végén a pályáról. Ez utóbbit példázza a fehérváriak szerdai mérkőzése. Bár egy vereség sem sorolható a szép kategóriába, de ismerve az orosz és a magyar kosárlabda közötti különbséget, látva a Nyizsnij játékosállományát, kijelenthetjük: bármennyire is fájdalmas a vereség, a csapatnak akkor sincs oka a szégyenkezére. Tény: megnyertek két negyedet, az egyik döntetlen volt, az egyetlen sikeres 10 perc elegendő volt a vendégeknek az örömre. Na ja, azt nagyon megnyerték…

De nem is ezzel akartam foglalkozni. Németh István, a korábbi kitűnő körmendi irányító volt a Sport tv szakkommentátora. A végén kijelentette, hogy Hobbs, a fehérváriak irányítója ezen a meccsen – mint több más csatában – többször is rossz döntést hozott. Isti ezt méltán mondhatja, hiszen irányítóként szakszemmel nézi a „kolléga” ténykedését. És azt is vegyük hozzá, hogy vasi szemmel könnyebb szájjal kritizált. Ez igaz.

De mi van, ha igaza van…?

Hobbs védelmében sietve leírom: hihetetlen finom kezű játékosról van szó, aki szemet gyönyörködtető stílusban hajigálja a triplákat. Rossz döntések? Meglehet, hoz(ott) ilyet, de ez a játék hevében előfordul. Ha azt mondja István, hogy lassú, nem is vitatkozok vele. (Így sem.) Tény: irányítóposzton három játékost foglalkoztat az Alba, mindegyiknek van valamilyen erénye. Csakhogy: az lenne jó, ha mindegyikük pozitívuma egy játékosban egyesülne. De ne legyünk telhetetlenek. Bár… És még azt is elmondhatta volna Németh István, hogy jó lenne Somogyi mellé még egy center. Mert Tóth Norbi jó, de ő erőcsatár és nem center. Carlos Frade a meccs végén kijelentette, jó úton haladnak, hiszen még csak november van.

Igaz. Februárig még lehet igazolni… 

Mottó: a hír szent, a vélemény szabad

A hír: az Alba Fehérvár kosárlabdázói megszerezték első győzelmüket az Európa Kupa sorozatban.

Tudtuk: a srácok győzelemre készültek, úgy gondolták, a törökök a leginkább elkaphatók a piszok nehéz csoportjukból. Bár tény, a görög PAOK is csak Fortuna csókjának köszönhette egypontos sikerét Fejér székhelyén.  Pedig a TED Ankara legénységének többségét az Európa Ligában, a Real Madrid, a Siena, a Badalona, az Alba Berlin, a Partizan Belgrád csapatában játszott kosarasok alkották. Szemben a hozzájuk képpest elég fiatal csapatnak mondható Albával. Aztán amikor már 18 ponttal vezetett a TED, akkor bizony többen legyintettek, na, a bravúros siker most sem jön össze. Hitték, akik hitték, de nem a játékosok! Amikor ocsúdtak a sokkból, akkor elkezdtek kosárlabdázni. Percről percre jobban, szebben, eredményesebben. Hittek a sikerben, akarták a győzelmet, és lám a hit, az akarat csodákra volt képes. Na és persze 92-84-es győzelmet ért. Jó, jó, kellett ehhez persze a taktika, a fegyelem, a játék, a mentális erő, és a csapat egysége. Így együtt ezek nagyszerű perceket szereztek szurkolónak, sportolónak, vezetőnek. Le a kalappal Carlos Frade, és valamennyi fehérvári kosárlabdázó „parkett táncos” előtt. Már szombaton, a Jászberény ellen is csillogtatták eme erényeiket, akkor majd húszat vertek ellenfelükre a hátrány után. Kijelenthetjük: alakul a csapat! Pedig az egyéni képességek dolgában lehet, hogy nem érik el az Ankara kosarasait, de a korábban felsoroltak ezt kiegyenlítették.

Aztán: ugyanazon a napon a Videoton FC labdarúgói is játszottak, Sóstón, Liga Kupa meccset, a Paks ellen. És 4-1-re kikaptak. Valami nagy gáz lehet, hiszen a csapat hetek óta csak vergődik. Holott a képességeket, a játékos állományt tekintve kiemelkednek a honi mezőnyből. Akkor?

Ajánljuk nekik az Alba Fehérvár pozitív példáját…

Azt mondta José Gomes a Videoton-Honvéd meccs után (amit Székesfehérváron a fővárosiak nyertek 2-1-re a hét meglepetését okozva ezzel), hogy a magyar labdarúgás sok, sok tehetséggel, reményt keltő fiatallal rendelkezik. A labdarúgást irányítóknak pedig mindent meg kellene tenni annak érdekében, hogy ezek a tehetségek olyanná nőjék ki magukat, ami az adott talentumuknak megfelelő lenne. A játékvezetőknek is - szólt emígy a sugallat - védeni kellene őket, hadd játszhassanak kedvükre, mert csak akkor fejlődhetnek. Egyszerűbben szólva, ám mégis némi túlzással: ha csak valaki csúnyán ránéz a tehetségre, harsanjon a sípszó, jöjjön az enyje, bejnye, és a különböző színű lapok villanjanak a levegőben. Mert a tehetséget védeni kell. Ebben egyetértünk.

Csakhogy ezt az edzéseken kell ezt megtenni, védeni kell őket azzal, hogy fizikailag, mentálisan profi edzéseken vesznek részt, illetve megadják neki a lehetőséget a játékra a meccseken. A téttel bíró 90 percek során pedig fokozatosan terheli őket a mester, a felelősséget folyamatosan rakja rájuk, hogy képesek legyenek elviselni azt. Így az ellenfél lökéseit, ne adj Isten keménységét, durvaságát. Mert ez is benne van a futballban. Ha rögvest csicseregnek a síp mesterei, ha kicsit keménykednek velük, abból mi következhet? Hozzászoknak és mimózává válnak, és fáj nekik, ha nemzetközi mezőnyben mondjuk elsodorják őket. Kérdezzék csak Messit, C. Ronaldót és a többi naggyá lett tehetséget, mennyit kénytelenek elviselni a meccsek során? Nem panaszkodnak (na jó csak néha), felállnak mennek tovább, gólt akarnak rúgni, vagy azt elhárítani, és csak a győzelem lebeg a szemük előtt. Ezért képesek megszakadni is, ha kell. Nem ezt kellene sulykolni a tehetségeknek, és ezzel védeni az útjukat a naggyá válás során? Nem ezzel kellene óvni a játékost? És legfőképpen a magyar futballt? Mert az elkényelmesedett, elkényeztetett tehetségekkel nem jutunk messzire.

Biztos vagyok benne, hogy a Vidi mester is erre gondolt, és ha így van, akkor jól van... Ahogy az írva is vagyon: játszani is engedd fiad...